Szerencsésnek mondhatom magam, és megtiszteltetésként éltem meg, hogy 1997. és 2001. évek között képviselőként, 2001. és 2006. évek között pedig polgármesterként szolgálhattam Sződliget közösségét. Így utólag számot vetve Isten kegyelmeként élem meg, hogy oly sok mindenben vehettünk részt. Sikerült számos hosszú időre kiható döntést meghozni, és ezen döntések nyomán a település fejlődését megalapozni.

Azt gondolom, hogy egy egészségesen működő közösségben, egy településen, a megoldott feladatok nem a tisztségviselők jövőbeni egzisztenciális elképzeléseit kell szolgálja. Mondhatni, ezek szót sem érdemelnek.

Mi lehet természetesebb, annál hogy a döntésre felhatalmazottak azon dolgoznak, hogy szakmai, és létesítményi szinten rendben legyen az oktatás, a nevelés, az egészségügy, a szociális ellátó rendszer, a művelődés, a közösségi színterek, a minket körülvevő, és kiszolgáló létesítmények (utak, járdák, árkok, parkok, erdők, stb.) Ha tetszik lehet ez akár a sorrend is, hiszen az anyagi lehetőségek azok, melyek erősen meghatározzák a feladat ellátást.

Ebből következik, hogy ha nincsenek rendben például az egészségügyi ellátás körülményei, akkor a közösségért tevékenykedő képviselők – élükön a polgármesterrel – nem azon fáradoznak éjt nappallá téve, hogy hogyan lehetne minél előbb „legyilkolni”, és kiárusítani Sződliget erdő vagyonát, és a befolyt csekélyke összegből utakat építenek, olyan utakat, melyek jó ha fél évet kibírnak, hiszen nincs vízelvezetés, és az út szintje alacsonyabban van a padkánál. Nem beszélve arról a temérdek mennyiségű „mart aszfaltról”, amit útépítés címen hordanak a településre.

Az én érték rendem szerint normális gondolkodású ember ilyet nem tesz!

Belátom, hogy véleményemmel sokszor maradtam egyedül. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs igazam, de azt sem, hogy az általam képviseltek jelentik az egyetlen megoldást a felmerülő feladatok megoldására.

Az idő azonban engem igazol. Ha sikerül érzelmek – düh, harag, gyűlölet – nélkül, kizárólag a tényeket önmagában vizsgálnunk, hamar belátható mire is gondolok.

Amikor szeretnénk tisztán látni, akkor elő kell vennünk a vizsgált időszak dokumentumait, vagy (és) esetleg végig kell sétálni a településen, és meg kell vizsgálni a különböző beruházásokat. A kép azonban koránt sem lesz teljes, hiszen számos dolog került a föld alá (Rezeda utca, Barackos-köz, Mandula-köz, Nyárfa-köz zárt rendszerű belvíz elvezető rendszer).

Szánalmas dolognak tartom, hogy manapság Sződligeten „önkormányzati körökben” - bizony nekünk már ilyenünk is van – mást sem hallani, mint azt a csodát, amit a 2010-ben megválasztott „tiszták” – a helyi szleng szerint „bélások” - ember feletti munkával, és elszántsággal visznek véghez. Hozzátéve, hogy a 2010. év előtti nyolc éves semmittevésével szemben, azt követően csuda dolgok történtek, történnek Sződligeten.

De mi az, ami történik?

Kérdő jelek hosszú sora jelenik meg előttem.

A 2010 utáni első intézkedés a Szabadság tér megújítására elnyert 35 millió forintos vissza nem térítendő támogatás elutasítása. Talán lehetne ostobaságnak nevezni, de nem az. Inkább merénylet, vagy vétkes felelőtlenség. Bűncselekménynek nem nevezném, mert a hülyeségnek nincsenek jogi kategóriái.

A '80-as években már a „nagy hírű” Schrőck elvtárs – tanácselnök – is álmodott a Szabadság térrel kapcsolatban. „Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus”

A jelenlegi polgármester – Juhász Béla Róbert - , a kommunizmusból itt ragadt, valamikori tanácselnök (1990. után némi „pihenőt” követően polgármester 1997-ig) Schrőck Istvánnal a háta mögött követi el ezt a hatalmas ostobaságot. Teszi mindezt azért, hogy az általa kevéssé tisztelt előző polgármester – Bábiné Szottfried Gabriella – nevéhez ne legyen köthető. A polgármester jól megbüntette ezzel elsősorban a településen élőket. Mi ez, ha nem személyes bosszú, hiszen megnyert, és odaítélt pályázati pénzről van szó. Persze, lett volna önrész is. Nem is kevés. 20 millió forint körüli összegről van szó, a megnyert összeg 35 millió forint... volt.

Évi 500 millió forintból gazdálkodó önkormányzatról van szó, melyet a 2006-ban felvett 40 millió forint fejlesztési hitel terhel. Ez az önkormányzat nem tudta volna előteremteni a 20 millió forint önrészt? Nem kellett volna a polgármesterségért ácsingózni, ha ez nem megy.

Mondhatni e helyett épült meg az a „giga” beruházás, melynek során egy senki által sem használt akadálymentesítés történt, rondábbá téve, az amúgy sem szép, valamikori Művelődési Ház torzót (Hiszen azt sem sikerült befejezni annak idején. A színház terem lemaradt.), elköltve 20 millió forint pályázati közpénzt.

A Duna-part ismét a „haverok” kezén, melyben érintett az alpolgármester, és az egyik képviselő asszony is. Nem beszélve arról a „Tiszta Forrás Egyesületről”, melynek a polgármester a vezetője, és amelyik a Sport Mozgás Élet Tömegsport Egyesületet gründolta. A képviselő-testületnek az első dolga volt, hogy ez a „gittegylet” kapja meg – nyilvános pályáztatás nélkül – a Duna-part valamennyi sportolásra alkalmas ingatlanát, és létesítményét, a község vagyonát. Az újabb szerződések szerint most már 25 évre. Nevezett „tömegsport” egyesület még be sem volt jegyezve, hivatalosan még nem is létezett, amikor a képviselő-testület már határozatban foglalta döntését. Mindez kísértetiesen hasonlít a Tömör-Schrőck páros által jegyzett, a '90-es évek legelején létrehozott Házmester Kft. ügyére. Schrőck István – egykori tanácselnök mindig büszke volt arra a szerződésre, melyet az önkormányzat tulajdonképpen a komájával – Tömör György – kötött. Ebben a Házmester Kft. hosszú évtizedekre üzemeltetési, beruházási jogot kapott a Duna-part 20 ha nagyságú területére. Mindezek előtt azonban még valami történt a sződligeti Duna-part hatalmas mennyiségű, és értékű sóder vagyonával. Kis túlzással a Barackos település rész ebből épült.

Pontosan mi történt nem tudni, csak a következmények maradtak, hiszen 2002 körül zárult le a Sugár Kft. - a sódert kitermelő, és a kikötőt építő – és az Önkormányzat közötti per. Mindez akkoriban egy millió forintjába került Sződligetnek.

Schrőck István azonban nem csak ezt a szemetet hagyta maga után. Itt maradt a Házmester Kft. pere is, hiszen miután az Önkormányzat nevében megkötötte a Házmester Kft-vel a szerződést, két év múlva fel is mondta azt. Ez volt az igazi csomag egy olyan jól felkészült polgármestertől, aki 1997-ben – a képviselő-testület önfeloszlatásakor – nem volt azzal tisztában, hogy ebben az esetben polgármestert is kell választani(!). Úgy gondolta Ő marad. Nem maradt...

Az Önkormányzat, és a Házmester Kft. között a per 18 éve folyik...

Ennek lezárására utoljára 2006. október 2-ig lett volna esély. Ez az esély – úgy tűnik – Juhász Béla Róbert polgármesterségével elszállni látszik, hiszen a Házmester Kft. volt, és jelenlegi urai juttatták őt a polgármesteri poszthoz. Esetében beszélhetünk akár trónról is.

Ebben az esetben 2004-es szinten 50 millió forintról beszélünk.